Na szerbusztok. Jöjjön a folytatás.
Az esküvő napján vissza is mentünk Bangaloreba Maysorból. Mivel vacsira értünk oda Siddel elmentünk venni valami harapni valót 15 embernek. Sid szülei nagyon nagylelküek. Mindig mindenki nálunk ebédelt, vacsorázot, regelizett. Jó volt látni hogy van még ilyen család a földön, ahol az emberek önzetlenül szeretik egymást és mindenki azon fáradozik, hogy hogyan tudna valahoy segíteni a másiknak. Az ajtó mindig mindenkinek nyitva áll és emiatt mindenki látogat mindenkit mágha csak 15 percre is.
Másnap volt a vőlegény részéről a fogadás. Kb ez is csak egy szokásos indiai vacsora volt, amire persze meint mindenki kicsípte meagát. Meg aztán volt a szokásos fotózkodás rész és mindenki mehetett haza. Mi Siddel, Alishával és Apachuval (ők Sid apukájánal volt seregben szolgáló társuk lánya és fia. a három család nagyon jóban van és családként tekintenek egymásra, ezért is voltak itt az esküvőn.) szóval velük elmentünk egy bárban ami a 13. emeleten van. Innen jó volt a kilátás a városra. A baj csak az, hogy az új polgármester meg rendőr főnök miatt minden bezár éjfélkor. Régbben ez is olyan város volt, ahol volt élet később is és nem zártak be a bárok, éttermek ilyenkor, de 1-2 éve megváltoztak a dolgok. Persze a helyi fiatalok nagy bánatára. Képzeljétek el, hogy elmentek bulizni és 12kor bezár a bazár..... jajj... az fájna :-)
Sajna nem sikerült olyan sok képet csinálnunk mint szerettem volna... Sidet amúgy is le kell kötözni, ha fényképet akar az ember csinálni vele és legalább 5x katttintani, mire mosolyog.
Találkoztunk Sid egyik anyai nagybátyjával Harissal. Vele néha szoktam emailezni, nemrég született kislánya.
Elmentünk egy Bolywood étterrembe, ahol isteni butter chickent ettünk... Ez a kedvenc indiai ételem, br ezt már lehet említettem.
Voltunk egy tetőtéri kávézóban Vinay-al, Sid legjobb barátjával, de persze közös kép vele sincs... Előtte meg vinay szülei hívtak meg minket ebédelni. A lakásük olyan nagymama tipusú lakás, minden nagyon régi, a zülők is elég öregek voltak ahhoz képest, hogy Vinay csak 24 éves. de hát van ilyen. Nagyon aranyosak voltak és az ebéd is nagyon finom volt. Indiában volt az egyetlen olyan élményem, hogy csak vegetáriánus kaja volt ebédre és minden izlett és nem éreztem a hiányát a húsnak. Ok van sok olyan kaja amit anyával csinálunk és nincs benne hús, de ezen kívül semmilyen más konyha vega kajája nem jön be. Sőtt még az észak indiai vega kaja se jó. Szerintem.
Ez pedig egy vacsorán készült Vikram uncle-nál. Ő Sid aukájánal egyik volt katona társa.
Ez pedig az utolsó napon Gajent uncle-éknál. Sid papa (Visu), Boca, Sid mama (Nina), Apachu anyukája (nevet sajna nem tudok), Apachu és Gajent uncle. 
Szóval mindent összegezve nagyon jóle éreztem magam indiában. Isteni volt a kaja, remek volt ennyi kedves emberel körülvéve lenni. bár hulla fáradtan jöttem vissza, mert eza rengetek reggeli, ebéd és vacsora amit rokonoknál kellett eltölteni kicsit kifáraszttott.Szóval örömmel nézek majd egy újabb út elébe.
1 comment:
Bogikám! Még mindig jobb a kajálástól kifáradni,mintha éhen maradtál volna!Főleg,hogy ezek az emberek ilyen kedvesek.
Post a Comment