INDIA

Tudom tartozom nektek még egy indiai beszámolóval. Bevallom mult héten még a nagy kaland fáradalmait pihentem ugyhogy csak most van időm és energiam (nem energiám most sincs, de már sokan kiváncsiak, hogy milyen volt) leírni.


Szombaton érkezett Sid, együtt töltöttük a délutánt aztán külön géppel repültünk Indiába. Azért külön géppel, mert én fapadossal mentem. De egyszerre értünk Indiába, ahol egy hotelban töltöttünk az éccakát mert a repülő Chinnai-ba ment. Ez egy halász falu indiában, eléggé nevezetes a környéken. Nemhiába halszag volt mindenhol :-) és a vasútállomás teljesen úgy néz ki, mint a Keleti! De komolyan. Le kellett volna fotóznom, de így reggel 6kor is iszonyatos forgalom volt, így jobbnak látam nem túristát játszani, akiből egy szál se volt a környéken :-)
Aztn 5 órás vonat út után (ahol teszem hozzá 5x hoztak reggelit) meg is érkeztünk Bangalore-ba, aminek 2006-tól Bangaluru a hivataos neve az Indiaiak nagy bánatára. Hát igen ez a név sokkal viccesebb mint a régi Bangalore (ejtsd Bangalór), de azért mindenki a jó öreg Bangalore nevet használja. szóval a vonaton hoztak elóször kekszet meg csokit, aztán kávét meg Teát, aztán Gezemüzét, azaz tejbepapit, (asszem ezeket csak anya érti :-)) szóval Cereal-t (asszem normális magyar nevet nemfogok találni most) aztán meg rendes indiai reggelit.
Persze ugye indiában a reggeli az melegétel. Hasonló mint az ebéd, vagyis amikor két éve Sub-éknal voltunk ők északon ugyanazt ették reggelire, mnt ebédre, de Sid-ék kicsit mást. Ettek Chapatit, rotit ami ugye az indiai palacsinta alakú kenyér. ez volt krumplis zöldséggel töltve, vagy eperrel, vagy tojással... szóval eléggé finom volt. Sajna se egy kaja, de még egy rokon nevét se tudtam megjegyezni a 9 nap alatt... szégyen gyaéázat de így van :-) Még jó, hogy az első nap este Sid apukája, meg a család régi fényképeket mutogatott, mert így a következő napokban tudtam hogy beazonosítani a családtagokat. Valahogí ez így nézett ki: És ő ... nemtom Béla, tudod aki a képen a nagy elefántal volt .-) ez csak akkor volt viccesebb, mikor sid apukájának testvérének a fiai süket, vak meg néma majmos fényképére utaltak, hogy tudod ő a süket majom :-)

Na kicsit elkalandoztam, szóval vasárnap meg is érkeztünk Bangaloreba. Hogy bele is kezdjünk a 200 rokon megismerésének rögötn el is mentünk sid apukájának másik testvéréhez, akinek kisebbik fia nősült meg. sid apukájának amúgy 8 testvére van, mindnek van 1-3 gyereke, azoknak mostmár mindnek van felesége és soknak gyereke is. Szóval gondolhatjátok, hogy itt nem 10 emberről beszélünk. És én mindegyikkel találkoztam :-)
Szóval lementünk ebédelni. Rögtön talákoztam vagy 20 rokonnal. És ettünk. Na itt döbbentem rá, hogy ugye ők kézzel esznek, de nem csak a chapatit eszik kézzel, ahanem a pörköltet rizzsel is. Ez bevallom először nagy fejtörést okozott, hogy hogy a fenébe tútjam be a számba a jó kis csirke curryt rizsával, de Szerencsére voltak ott aranyos emberek akik megmutatták, hogy mind az 5 ujjunkat kel hasznáni és a mutatóval bekormányozni a kezünkben lévő kaját. Először egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy kézzel eszem... asszem utóljára 3 évesen csináltam ilyet. persze ők mondogatták, hogy adnak villát meg minden, de nem akartam hülye európai lenni, akinek nem dívik kézzel enni. És ráadásul pár nap alatt tökre megtetszett a dolog. Sokkal élvezetesebb volt kézzel enni mint villával, na meg ráadásul nem ettem olyan gyorsan mint szoktam ami kimondottan egészséges.

Aztán elmentünk fiatalok Hennát csináltatni a kezünkre. Kb 45 percig csinálta csak a két tenyeremre a csaj és 3 órát kellet száradnia, ami azt jelenti, hogy addig nem nyúlhattam semmihez. No sebaj, azért megérte, mert nagyon tetszett .-).
Ezt követően elmentünk nekem ruhákat venni az esküvőre. sikerült is 2 szép indiai cuccra szert tennem pár órás vásárlás alatt. Aztán vére lehetett hazamenni és alukálni.




Másnap ismét a vásárlásé volt a nap. Kellett nekem még pár dolgot venni, mert itt nem illik egy 3 napos eksüvőn 5nél kevesebb új ruhát venni. Mondtam, hogy én nem igényleg annyit, de ebben nem volt érdés. végülis nem bántam.

Kedden mentünk az esküvőre, ahol egy ebéddel kezdtünk, ami a tradicionális pálmalevélen történő evés volt. na így kell spórolni, se evőeszköz se tányér :-) Aztán jöttek a pincérnek nem öltözöt félmesztelen felszolgálók és adtak egy adak valamit a pálmaleveledre ha kértél. Volt itt mindenféle kaja meg desszert.




Aztán a menyasszony meg a vőlegény külö szobába vonult és neünk meg be lehtett menni gratullni, fényképezkedni meg ilyenek,a ztán volt valami ceremónia, aztán átöltöztünk a vacsihoz és vacsiztunk.


volt ilyen szoba, ahova a menyosszony anyukája pakolta a házzasság kezdetéhez kellő konyha cuccokat. Itt ez a szokás, hogy ezt kapjk mint egy nászajándék. Persze azt tudni kell, hogy indiában ugye a szokások, a nyelv és az esküvői szokások is változnak megyéről megyére. Annyira, hogy pl itt senkinek fogalma sem volt a mi oldalunkról (vőlegény oldala), hogy mi történik az egész esküvő alatt, mert a lány 3 órányira arébb lakott :-)
mondjuk ez a nagy tudatlanság rajtam kívül senkit sem zavart. Mondták, hogy itt az ember nem azért jön esküvőre, hogy figyelje mi történik, hanem hogy együtt legyen a család és jót beszélgessenek meg egyenek.

Anap este Sharit viseltem (amit szerintem nem így kell leírni de mindegy), tudjátk ez a tradiciónális indiai hacuka. Az idősebbek minden nap ezt hordják. Bevallom nagyon jól éreztem magam benne, de azért minden nap nem viselném, mert kicsit macerás viselni.
Apuka:

Anyuka, Boca, Manisha a vőlegény egyik fiútestvérének felesége és még valami rokon.


Másnap a reggeli is közös volt, aztán elkezdődött az esküvő. na itt tényleg senkinek fogalma sem volt, hogy mi van. Az esküvő ment a szinpadon. Persze aki a szertartást vezette, az Sanskrittül beszélt, tehát még érteni se lehetett, hogy mit mond, ez ugye az ősi indiai nyelv. Mi meg lent ültünk a szinpad előtt. Persze fel lehetett menni, ott is volt pár szék. Az egész esküvő alatt mindenki mászkált és beszélgetett.
Voltak játékok is, mint például virágfüzért kellett a másik nyakába rakni, és aki előbb rakja a másik nyakába lesz a főnök a házassában. meg ilyenek. Az idősebbektől megtudtuk ez azért van, mert régen ugye megrendezett házasságok voltak, ahol a pár az esküvőn látta egymást először és így akarták őket összeszoktatni egy kicsit.







Na ezt akkor hagyom emészteni és majd folytatom nemsokára.
a helyesírási hibákat nem javítom ki, mert túl fáradt vagyok, hogy átolvassam :-)

Category: 4 comments

4 comments:

Jolánka said...

Drága Bocám!A "Gezemicét"és a "tejbepapit"Jolánka is érti.Nagyon jó lenne egy ilyen esküvőn részt venni.Már csak azért is,hogy kipróbáljuk az 5 újjal evést,ügyesen kormányozva.Nagyon jó ott a háziasszonyoknak.Semmi műanyag tányérra nem költünk,az étkészletekről nem is beszélve...jó a pálmalevél.Na és a felszolgálók mennyi ruhapénzt megspórolnak.Örülök,hogy írtál!Puszika

Kriszti said...

Nagyon szép volt a henna-festésed, meg főleg a ruhád.. Most irigykedem.. :)

Anonymous said...

Bocika, hát ez tök jól hangzik! Indiában tudják a módját a hatalmas lagzinak.
Aztán majd folytasd, kíváncsi vagyok a további történésekre.
puszi

Jaq - Jakab Zoltán said...

Nekem már nem akarnak villát adni sehol... de itthon tüntetek és villával eszem! :D

örülök, hogy jól sikerült !