July 2008 | Boca's Blog - Singapore Nights

S'pore

By Boca

Ho is kezdjem.

Mindig mikor Jaq blogjat olvasom (akit ti is megtalalhattok a blogom bal oldali partjan) akkor teljesen bemotivalodom, hogy nekem is irnom kell.

Rengeteg minden jut eszembe azokkal kapcsolatban amiket Jaq ir, meg csak ugy altalaba is.

Neha azon toprengek milyen furcsa mashol elni. Emlekszem az elso naopomra singaporeban es a cegnel, remenyekkel telve nyitottan egy uj ismeretlen vilagra. Nemtudtam mire szamithatok. Jo lesz nem lesz jo. Lesznek majd barataim, hogyan tudom majd megállni a helyem, tetszeni fog e egyáltalán ay ország az emberek...

És most hogy már 8 hónapja itt vagyok azt kell mondjam elégedett vagyok a döntésemmel. Singapore nagyon szép ország vagy város :-) mindig meleg van, bár ez egy idő után unalmas és a nagy páratartalom miatt az ember megunja hogy mindig izzad, de még mindig inkább itt élek mint az Antarktiszon. Aztán meg nagyon jó hogy mindenfééle ennivalót megtalál az ember itt. Kínait, iniait, malájt, itáliait, nyugati kaját és aránylag normális árban. És nem zárnak be 8kor vagy éjfélkor. Hajnali 4kor is rengetek helyen tudsz étkezni.

Aztán az ország nagyon rendezett mindig tiszta, az emberek ügyelnek is erre, nem szemetelnek, bár ehhez az is hozzátartozik, hogy nem lehet rágózni, vagyis azt lehet csak rágót nem lehet kapni, na jó most már a gyógyszertárakban van orbit, de itt a szingapúri azt se tudja mi az.

Mondjuk azt hittem, hogy ez mennyire fog hiányozni és emiatt hoztam otthonról egy csomó rágót és rá kellett jönnnöm, hogy nem is rágózom annyit mint gondoltam hiszen még mindig van egy csomó zacskóval. Téliszalámit is hoztam, mert hát ugye az sincs itt. Na jó ez nem igaz, mert a nagyobb bevásárlóközpontban van, de az nem a jó kis Pick szalámi. De ezt nem tanácsolom senkinek, mert mivel sokat hoztam lefagyasztottam, de kiolvasztva még a Pick szalámi se jó.

Kolbásznak viszont nem árt a fagyasztó. Mondjuk nem vagyok valami nagy kolbász evő, otthon is inkáb parizelt vagy pulykamell sonkát ettem, de a kolbi itt jól jön, mikor főzeléket csinálok.

Aztán a zacskós levesek se hiányoznak annyira mint amennyit hoztam :-) persze ebből a paradicsom leves kivétel, mert az mindig elfogy pikk pakk. Mondjuk Mama húslevese meg anya gulyáslevese azért jól jönne!!!!

Ami hiányzik az a túrórudi, gesztenye püré (amit otthon nem nagyon ettem, de most valahogy megenném), kifli, zsömle, mert itt csak kenyér van, a kefír, mert az itt nincs csak joghurt aztán a jó kis cseresznye meg barack meg eper. mondjuk ezek itt is vannak, de 5x annyiba kerülnek mint a banán. Viszont a jó mangó meg mangó juice az meg máshol fog hiányozni.

aztán az emberek. szeretem hogy ázsiában van kultúra, vannak hagyományok meg tradíciók, ami bvallom sokszor még nekem is sok, de legalább az emberek hisznek valamiben. sokkal nagyobb a családi összetartás szerintem mint máshol. De emelett a szingapúri egy rendkívül unalmas népség. most hoy megérkezett az új gyakornokom Lengyelből megmutattuk neki Clark Queyt, a szórakozó negyedet. Ahol persze többség külföldi. És kérdezte, hogy hát a szingapúriak hova járnak bulizni. Sehova mondtam. És ez így van. Elvannak maguknak, nem buizank, nem táncolnak, nem járnak társaságba csak vásárolnak meg esznek meg dolgoznak. Persze a munkában sincsennek nagy álmaik vagy vágyaik, megcsinálják, amit mondanak neki aztán csókolom, mennek haza. Nem véletlenül van ennyi külföldi vezető pozícióban itt.

szóval ez nem valami vonzó része singaporenak. még szerencse hogy rengeteg a külföldi errefelé akik csinálnak valami életet. Nemcsoda hogy nekünk gyakornokoknak nem nagyon van szingapúri barátunk.

aztán gondolhatjátok hogy a kínai az kínai, mindegy hogy szingapúri, amláj, indonéz vagy kíníi kínai, de ez nem így van. minegyik egy kicsit máshogy viselkedik, gondolkodik és éli az életét. Neke van itt kínai ismerősöm, aki kínai, aki maláj, aki indonéz, aki szingapúri, aki brazil és aki kanadai. Mindegyik más és más. Es ezek közül a szingapúrit szeretem a legkevésbé. nem is az hogy nem szeretem csak velük tényleg nem lehet sokmindent kezdeni. Szóval s'pore semmi kép sem a szingapriak miatt jó hely.

Szóval ami s'poreban tart az főleg a jó társaság, mert úgy néz ki hogy Jasmin, Amy, Ana, Rina, Jin és Hazem is marad még köv évben is. Meg a kényelem, biztonság rend és tisztaság.

No mára ennyi, ideje kitolnom az arcom a házból :-)

Category: 2 comments

INDIA 2

By Boca

Na szerbusztok. Jöjjön a folytatás.

Az esküvő napján vissza is mentünk Bangaloreba Maysorból. Mivel vacsira értünk oda Siddel elmentünk venni valami harapni valót 15 embernek. Sid szülei nagyon nagylelküek. Mindig mindenki nálunk ebédelt, vacsorázot, regelizett. Jó volt látni hogy van még ilyen család a földön, ahol az emberek önzetlenül szeretik egymást és mindenki azon fáradozik, hogy hogyan tudna valahoy segíteni a másiknak. Az ajtó mindig mindenkinek nyitva áll és emiatt mindenki látogat mindenkit mágha csak 15 percre is.

Másnap volt a vőlegény részéről a fogadás. Kb ez is csak egy szokásos indiai vacsora volt, amire persze meint mindenki kicsípte meagát. Meg aztán volt a szokásos fotózkodás rész és mindenki mehetett haza. Mi Siddel, Alishával és Apachuval (ők Sid apukájánal volt seregben szolgáló társuk lánya és fia. a három család nagyon jóban van és családként tekintenek egymásra, ezért is voltak itt az esküvőn.) szóval velük elmentünk egy bárban ami a 13. emeleten van. Innen jó volt a kilátás a városra. A baj csak az, hogy az új polgármester meg rendőr főnök miatt minden bezár éjfélkor. Régbben ez is olyan város volt, ahol volt élet később is és nem zártak be a bárok, éttermek ilyenkor, de 1-2 éve megváltoztak a dolgok. Persze a helyi fiatalok nagy bánatára. Képzeljétek el, hogy elmentek bulizni és 12kor bezár a bazár..... jajj... az fájna :-)

Kép a vacsiról:

Sajna nem sikerült olyan sok képet csinálnunk mint szerettem volna... Sidet amúgy is le kell kötözni, ha fényképet akar az ember csinálni vele és legalább 5x katttintani, mire mosolyog.

Találkoztunk Sid egyik anyai nagybátyjával Harissal. Vele néha szoktam emailezni, nemrég született kislánya.
Elmentünk egy Bolywood étterrembe, ahol isteni butter chickent ettünk... Ez a kedvenc indiai ételem, br ezt már lehet említettem.

Voltunk egy tetőtéri kávézóban Vinay-al, Sid legjobb barátjával, de persze közös kép vele sincs... Előtte meg vinay szülei hívtak meg minket ebédelni. A lakásük olyan nagymama tipusú lakás, minden nagyon régi, a zülők is elég öregek voltak ahhoz képest, hogy Vinay csak 24 éves. de hát van ilyen. Nagyon aranyosak voltak és az ebéd is nagyon finom volt. Indiában volt az egyetlen olyan élményem, hogy csak vegetáriánus kaja volt ebédre és minden izlett és nem éreztem a hiányát a húsnak. Ok van sok olyan kaja amit anyával csinálunk és nincs benne hús, de ezen kívül semmilyen más konyha vega kajája nem jön be. Sőtt még az észak indiai vega kaja se jó. Szerintem.

Ez pedig egy vacsorán készült Vikram uncle-nál. Ő Sid aukájánal egyik volt katona társa.

Ez pedig az utolsó napon Gajent uncle-éknál. Sid papa (Visu), Boca, Sid mama (Nina), Apachu anyukája (nevet sajna nem tudok), Apachu és Gajent uncle.

Szóval mindent összegezve nagyon jóle éreztem magam indiában. Isteni volt a kaja, remek volt ennyi kedves emberel körülvéve lenni. bár hulla fáradtan jöttem vissza, mert eza rengetek reggeli, ebéd és vacsora amit rokonoknál kellett eltölteni kicsit kifáraszttott.

Szóval örömmel nézek majd egy újabb út elébe.

Category: 1 comments

INDIA

By Boca

Tudom tartozom nektek még egy indiai beszámolóval. Bevallom mult héten még a nagy kaland fáradalmait pihentem ugyhogy csak most van időm és energiam (nem energiám most sincs, de már sokan kiváncsiak, hogy milyen volt) leírni.

Szombaton érkezett Sid, együtt töltöttük a délutánt aztán külön géppel repültünk Indiába. Azért külön géppel, mert én fapadossal mentem. De egyszerre értünk Indiába, ahol egy hotelban töltöttünk az éccakát mert a repülő Chinnai-ba ment. Ez egy halász falu indiában, eléggé nevezetes a környéken. Nemhiába halszag volt mindenhol :-) és a vasútállomás teljesen úgy néz ki, mint a Keleti! De komolyan. Le kellett volna fotóznom, de így reggel 6kor is iszonyatos forgalom volt, így jobbnak látam nem túristát játszani, akiből egy szál se volt a környéken :-)

Aztn 5 órás vonat út után (ahol teszem hozzá 5x hoztak reggelit) meg is érkeztünk Bangalore-ba, aminek 2006-tól Bangaluru a hivataos neve az Indiaiak nagy bánatára. Hát igen ez a név sokkal viccesebb mint a régi Bangalore (ejtsd Bangalór), de azért mindenki a jó öreg Bangalore nevet használja. szóval a vonaton hoztak elóször kekszet meg csokit, aztán kávét meg Teát, aztán Gezemüzét, azaz tejbepapit, (asszem ezeket csak anya érti :-)) szóval Cereal-t (asszem normális magyar nevet nemfogok találni most) aztán meg rendes indiai reggelit.

Persze ugye indiában a reggeli az melegétel. Hasonló mint az ebéd, vagyis amikor két éve Sub-éknal voltunk ők északon ugyanazt ették reggelire, mnt ebédre, de Sid-ék kicsit mást. Ettek Chapatit, rotit ami ugye az indiai palacsinta alakú kenyér. ez volt krumplis zöldséggel töltve, vagy eperrel, vagy tojással... szóval eléggé finom volt. Sajna se egy kaja, de még egy rokon nevét se tudtam megjegyezni a 9 nap alatt... szégyen gyaéázat de így van :-) Még jó, hogy az első nap este Sid apukája, meg a család régi fényképeket mutogatott, mert így a következő napokban tudtam hogy beazonosítani a családtagokat. Valahogí ez így nézett ki: És ő ... nemtom Béla, tudod aki a képen a nagy elefántal volt .-) ez csak akkor volt viccesebb, mikor sid apukájának testvérének a fiai süket, vak meg néma majmos fényképére utaltak, hogy tudod ő a süket majom :-)

Na kicsit elkalandoztam, szóval vasárnap meg is érkeztünk Bangaloreba. Hogy bele is kezdjünk a 200 rokon megismerésének rögötn el is mentünk sid apukájának másik testvéréhez, akinek kisebbik fia nősült meg. sid apukájának amúgy 8 testvére van, mindnek van 1-3 gyereke, azoknak mostmár mindnek van felesége és soknak gyereke is. Szóval gondolhatjátok, hogy itt nem 10 emberről beszélünk. És én mindegyikkel találkoztam :-)

Szóval lementünk ebédelni. Rögtön talákoztam vagy 20 rokonnal. És ettünk. Na itt döbbentem rá, hogy ugye ők kézzel esznek, de nem csak a chapatit eszik kézzel, ahanem a pörköltet rizzsel is. Ez bevallom először nagy fejtörést okozott, hogy hogy a fenébe tútjam be a számba a jó kis csirke curryt rizsával, de Szerencsére voltak ott aranyos emberek akik megmutatták, hogy mind az 5 ujjunkat kel hasznáni és a mutatóval bekormányozni a kezünkben lévő kaját. Először egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy kézzel eszem... asszem utóljára 3 évesen csináltam ilyet. persze ők mondogatták, hogy adnak villát meg minden, de nem akartam hülye európai lenni, akinek nem dívik kézzel enni. És ráadásul pár nap alatt tökre megtetszett a dolog. Sokkal élvezetesebb volt kézzel enni mint villával, na meg ráadásul nem ettem olyan gyorsan mint szoktam ami kimondottan egészséges.

Aztán elmentünk fiatalok Hennát csináltatni a kezünkre. Kb 45 percig csinálta csak a két tenyeremre a csaj és 3 órát kellet száradnia, ami azt jelenti, hogy addig nem nyúlhattam semmihez. No sebaj, azért megérte, mert nagyon tetszett .-).

Ezt követően elmentünk nekem ruhákat venni az esküvőre. sikerült is 2 szép indiai cuccra szert tennem pár órás vásárlás alatt. Aztán vére lehetett hazamenni és alukálni.

Másnap ismét a vásárlásé volt a nap. Kellett nekem még pár dolgot venni, mert itt nem illik egy 3 napos eksüvőn 5nél kevesebb új ruhát venni. Mondtam, hogy én nem igényleg annyit, de ebben nem volt érdés. végülis nem bántam.

Kedden mentünk az esküvőre, ahol egy ebéddel kezdtünk, ami a tradicionális pálmalevélen történő evés volt. na így kell spórolni, se evőeszköz se tányér :-) Aztán jöttek a pincérnek nem öltözöt félmesztelen felszolgálók és adtak egy adak valamit a pálmaleveledre ha kértél. Volt itt mindenféle kaja meg desszert.

Aztán a menyasszony meg a vőlegény külö szobába vonult és neünk meg be lehtett menni gratullni, fényképezkedni meg ilyenek,a ztán volt valami ceremónia, aztán átöltöztünk a vacsihoz és vacsiztunk.

volt ilyen szoba, ahova a menyosszony anyukája pakolta a házzasság kezdetéhez kellő konyha cuccokat. Itt ez a szokás, hogy ezt kapjk mint egy nászajándék. Persze azt tudni kell, hogy indiában ugye a szokások, a nyelv és az esküvői szokások is változnak megyéről megyére. Annyira, hogy pl itt senkinek fogalma sem volt a mi oldalunkról (vőlegény oldala), hogy mi történik az egész esküvő alatt, mert a lány 3 órányira arébb lakott :-)
mondjuk ez a nagy tudatlanság rajtam kívül senkit sem zavart. Mondták, hogy itt az ember nem azért jön esküvőre, hogy figyelje mi történik, hanem hogy együtt legyen a család és jót beszélgessenek meg egyenek.

Anap este Sharit viseltem (amit szerintem nem így kell leírni de mindegy), tudjátk ez a tradiciónális indiai hacuka. Az idősebbek minden nap ezt hordják. Bevallom nagyon jól éreztem magam benne, de azért minden nap nem viselném, mert kicsit macerás viselni.
Apuka:

Anyuka, Boca, Manisha a vőlegény egyik fiútestvérének felesége és még valami rokon.

Másnap a reggeli is közös volt, aztán elkezdődött az esküvő. na itt tényleg senkinek fogalma sem volt, hogy mi van. Az esküvő ment a szinpadon. Persze aki a szertartást vezette, az Sanskrittül beszélt, tehát még érteni se lehetett, hogy mit mond, ez ugye az ősi indiai nyelv. Mi meg lent ültünk a szinpad előtt. Persze fel lehetett menni, ott is volt pár szék. Az egész esküvő alatt mindenki mászkált és beszélgetett.
Voltak játékok is, mint például virágfüzért kellett a másik nyakába rakni, és aki előbb rakja a másik nyakába lesz a főnök a házassában. meg ilyenek. Az idősebbektől megtudtuk ez azért van, mert régen ugye megrendezett házasságok voltak, ahol a pár az esküvőn látta egymást először és így akarták őket összeszoktatni egy kicsit.

Na ezt akkor hagyom emészteni és majd folytatom nemsokára.
a helyesírási hibákat nem javítom ki, mert túl fáradt vagyok, hogy átolvassam :-)

Category: 4 comments

Buli a folyóparton

By Boca

Nos akkor jöjjenek egy következő esemény képei.

Ez az egyik hétvégén készült, mikor Grahamnak volt a búcsúbulija és emiatt elmentünk egy baromi puccos tengeri herkentyűs étterembe, ami a Szingapúr flier alatt van, tudjátok ez a világ legnagyobb óriáskereke... még... mert ugye kína most épít egy mégnagyobbat!

merthát ki más építene valami nagyot ha nem kína...

Bence marad kínában dolgozni.. gondoltam megosztom veletek e hírt. Tehát az biztos, hogy vezet még utam kínába a közeljövőben. Vagy hosszab vagy rövidebb időre... merthát ugye a gyakorlatom hivatalosan fél éves lett volna de aztán kaptam egy szerződést december végéig, aztán az ugye még arrébb van de asszem utána sem szándékozom hazamenni, hanem inkább valamerre errefelé tengetem majd mindennapjaimat továbbra is. Ha minden jól megy akkor végre valahára Siddel közös fedél alatt.

Na és akkor jöjjenek a képek:

Graham és Cecilia

A vacsin én csak ennyit ettem :-)

... vagy ezt?

A nagy csapat balrol jobbra fentről: szőke csaj, Cecilia, Hazem, Luuk, másik szőke csaj, barna csaj, Natasha, Boca, Graham, Maja, Amy és valakinek akinek ha meggebedek se jut eszembe a neve.

Kitaláltuk a legjobb szombat esti programot. Vettünk egy két sört az itteni 7/11 éjjel nappali üzletláncba és kiültünk a szigapore folyón lévő hídra. ez direkt úgy van kialakítva, hogy lehessen rajta ülni.

Hazem a lányok lábai előtt hever:-)

David, aki nem kínai, vagyis kínai származású kanadai. komolyan mondom több kanadait ismerek, aki nem kanadai mint aki igen. Na ezt jól megaszontam! Szóval az ő szobájában éltem, mikor megérkeztem ide. Na persze ő akkor nem lakott benne .-)