Otthon

Szóval három hetet töltöttem otthon.
Ebből 1,5 hét ment el a tanulással, merthát az államvizsgára rendesen fel kell készülni :-)
Kicsit el voltam keseredve tanulás közben, hogy ez nekem soha nem fog a fejembe menni, de a végén azért csak sikerült 5,5 és 4esre abszlválnom a dolgokat. Aminek nagyon örültem, úgyhogy mostmár diplomásan vagyok a világ végén :-).
Azt beszéltük a töbiekkel, hogy volt egy pár olyan pillanat, főleg az elején, mikor nem gondoltuk volna, hogy ez is eljön egyszer, de eljött.

Aztán családoltam, meg taliztam a barátaimmal és már csak úgy repült is az a maradák 1,5 hét! Azt hitttem milyen sok lesz ez a 3 hét, de nagyon nem.
Anya főzött nekem sok finomsáot, amit szeretek. Végre ehettem jó kis magyar kaját, ami már nagyon hiányzott.
aztán persze megint úgy jöttem vissza S'poreba, mint a málhás, hoztam egy kis kolbászkát, 4 kg májkrémet :-), túrórudit meg tokait. magy nehezen 1-2 ruhadarab is befért, ám ezek kipakolása már nemkis fejtörést jelentett számomra. az volt a jó abban, hogy csak 1 bőröndöt hozhattam, hogy nem hoztam el azt a ..rva sok ruhámat, ami otthon tornyosul a szekrényemben :-)
Dehát nő vagy, mit csináljak vele? Ráadásul az a vásárlós féle :-)

Nos tehát sikerült megint megtömnöm 27kgra a nagybőröndöt, bár ebből volt vagy 17 kg kaja :-) ja jóféle magyaros leveseket is hoztam nehogy hiányozzanak a magyar ízek.

Aztán érzékeny búcsút vettem a családomtól és a barátoktól és jöttem is vissza. Teljesen más volt most jönni, és nem csak azért, mert a Turkish Airlines-al jöttem és az klasszisokkal jobb volt, mint a Maláv és hozzáteszem olcsóbb!!! Hanem mert most tudtam mi vár rám, az új barátok, a munkahely a város, mindent ismertem már, kicsit olyan volt, mikor pesten laktam és mentem vissza pestre, csak itt egy kicsit ritkábban jvök majd haza :-( ez elég nehéz része a dolognak, de meg kell küzdeni vele, mert az életben semmi nem könnyű, és ez így jó.

Szóval a török társaság gégpén mindenkinek saját TVje volt 15 filmmel meg játékokkal, 3x adtak enni, mindenki kapott kis ajándékcsomit és sokkel kedvesebbek voltam, mint a Maléves jányok. sajna. Mármint, hogy a magyar vagyok és tuti, hogy nem fogom mostantól a Malévet előnyben részesíteni.

Category: 1 comments

1 comment:

Anonymous said...

Szia Boca!

Először is gratula az államvizsgához!
Kár, hogy nem találkoztunk, míg itthon voltál, de majd talán a következő alkalommal.

Látom haladsz a főzőtudományod fejlesztésével :), csak így tovább!!!

Puszi
Ági