Boca's Blog - Singapore Nights

Hát igen,
az elmult hét, csak úgy szaladt. Minde nap túlóráztam 1-2 órát és még így is én voltam mindig az első ember, aki hazament a lányok közül. Persze lehetne túróráért jelentkezni és plusz pénzt kapni, de mivel a kleganőim nem teszk meg nem akarok én kilógni a sorból.
Aztán otthon Novitával megvitattam, hogy náluk se kérnek extra pénzt a Humánerőforrásosok. Bár náluk éltalában csak a főnök marad tovább.
Hát mindennek van hátulütője. Bár mikor minden hónapban 200 kérelmet kel elszámolnom, sokszor negyed óra túlóra után is akkor kicsit idegesítő, hogy én meg nem kapok semmit, de most ez van. Na azért nem fogok a túlórából rendszert csinálni,mert jelenleg annyia nem fizetnek meg.

Szóval minden nap úgy értem haza 11 óra meló után, mint a mosottszar és alig vártam, hogy végre hétvége legyen. Na nemmintha rögtön pihenéssel kezdtünk volna, mert szómbaton Nicolt meg Hazemet bebolondítva elmentünk Szingapur legmegasabb pontjára, ami kemény 163,63 m. Ha az ember túrázni, vagy erdőben sétikálni akar S'poreban, akkor ez az egyetlen lehetőség. Parkok vanak még, mint pl a botanikus kert, de ilyen túrázós lehetőség csak más szigeteken, országokban van. A legközelebbi Pualu Uninban, amit egy fél nap alatt be lehet biciklizni. Szóval reggel nekiindultunk és a négy különböző út közül kiválasztottuk a leghosszabbat, ami kemény 1,5 órát jelentett :-). A csúcson heverésztünk vagy 1 órát, mert kurvára réártünk, aztán visszaindultunk, megnéztünk egy másik utat is, ami egy kicsit lépcsős volt, aztán leérve lemostuk magunkról a túra koszát, itt még cipőkefék is voltak kirakva, ha netán valaki bekoszolta volna a cipőjét a lebetonozott úton. Merthát igen, a fő túraút le van betonozva :-), már meg se lepődöm.
Lent még túrabolt is volt, midenféle túrabakancsokkal, kulacsokkal és egyéb túrakellékekkel. Merthát a 1,5 órás betonutas túrához rendesen fel kell készülni .-)
Megérte elmenni, mert legalább mozogtunk egy kicsit, hálistennek végre megint izomlázam van, hónapok óta először :-).
Aztán valószín nem leszünk rendszeres látogatók, mert 1 óra utazásra van tőlünk a Bukit Timah-nak nevezett rezervátum.
És akkor jöjjenek a képek:


ez egy NICE bicikli kölcsönző, azan egy szép, aranyos kölcsönző :-)

Mint mindenért, a majom etetésért is 500 dollárt kell fizetni.

MAjmócákkal volt tele a park, akik olyan kis agresszívek tudnak lenni, haohy ha kaja van nálad akkor csak simán odajönnek és elveszik. Ezért nem szabad etetni őket, mert már az emberek így is elrontották őket és hozzászoktatták a majmokat, ahogy nem kell félni az emberektől, sőtt ennivalót kapnak tőlük. Ez ugye azért is rossz, mert a majmok leszoknak a természetes élelemszerzésről, és akár éhen is halhatnak, ha nem kapnak az emberektől.

A majmok, akár az emberek:












A csúcson:


Na most ez itt a halálfrankó. Mindenféle ital, sok jéggel alján külöböző gyümölcszselével. Akkora szívószálat adnaak hozzá, hogy simán felszívod vele a zselét is. Nagyon baró. Előtte meg hermetikusan lezárják egy fóliával, hogy ameddig nem akarod kinyitni ne follyon ki. Aikor meg inni akarod, csak beleszúrod a szívószálat:

Ez egy népszer maláj édesség. jégkása tejjel, sziruppal, kukoricával és sok zöldségből készült zselészerűséggel.
Nekem elég bizarr volt főleg a kukorica miatt és aműúgy meg csak egy sima jégdara. szóval szenhiszem, hogy sokat fogok ebből csemegézni.



Este, a nagy túra fáradalmait etézve elmentünk Takuyához, aki most ünnepelte xx. szülinapját.
Ennek örömére megint kitett magáért, mint karácsonykor és Barnekjút csinált. Mondjuk azt, hogy közösen csináltuk :-), volt többféle virsli, csikecomb, csirkeszárny, gomba, tintahal és valami más halféle.


Sajna megint videokat készítettem többségében, de még mindig dolgozom rajta, hogy hogyan tudom ezeket ide felvarázsolni.
Szóval ha valaki nagyon okos, akor megírhatja nekem.

ja igen, barbekjúztunk banánt is. felvágtuk, raktunk bele csokikockákat és felraktuk a rácsra, akkor volt jó, mikor a csoki megolvadt benne. elég jóféle volt az is.
Haza úgy értem, hogy jóféle túra és füst szagom volt :-)