Boca's Blog - Singapore Nights

Nos azt kell mondjam lehet, hogy a borsófőzelék nem az erősségem, de gulyást kimondottan jót csinálok :-)
Na a lényeg az volt, hogy Valentín nap alkalmából a managerek (meg én) főztek fincsi ebédet, meg desszerteket és eladtuk a dolgozóknak aztán a befolyt pénzt odaadományoztuk 2 alapítványnak, mert mi ilyenek vagyunk :-)

Szóval mi mást főzne egy jó magyar jány, ha nem gulyást. Szóval kb 20 emberre csináltam marhából és 10 emberre csirkéből, merthát a muszlimokra is kell gondoni, akik csak csirkét esznek.
Kedden délután elmentünk tehát a főnököm lakására és ott főzőcskéztünk Adelinnel, a munkatársammal. Bevallom eléggé féltem az elején, merthát még nem csináltam ilyet és most ha elrontom, nem önthetem ki, bár végülis ugyse tudják, hogy milyen az íze, de szerencsére nem kellett emiatt izgulnom, mert tényleg fasza lett.

Az meg egy más kérdés, hogy pikk-pakk eladtuk az összeset, merthát voltam már 1-2 global Village-en és így nem esett nehezemre eladni magunkat :-) Amugy tényleg olyan volt, mint egy global Village.

Sajna szagokat nem tudok csatolni, de beszéljenek a képek.





nos, még nem mutattam meg, hogy hol is dolgozom úgyhogy asszem itt az ideje.
Az iroda egy hatalmas irodaparkban van, Szingapúr egyik elittebb részén.
Az iroda messziről:

Az asztalom, itt tengetem mindennapjaimat. Nemrég kaptam meg ezt az új aztalt, ami ugye jó nagy és a többiek mellett van, ami nagy könnyebbség a munkában. Aki szemfüles felfedezheti, hogy nem hagytam ám otthon a tőletek kapott ajándékokat:



Ide járunk minden nap kajálni a lányokkal. Na nem enyi az egész kajálda, kb 20 ilyen kis stand van, de közelebbről fotózva jobban látszanak a dolgok:

Ez egy fincsi hal étel. Előtted főlnek a különböző halacskák:

Adeline és Michelle a kolegáim:

Szóval három hetet töltöttem otthon.
Ebből 1,5 hét ment el a tanulással, merthát az államvizsgára rendesen fel kell készülni :-)
Kicsit el voltam keseredve tanulás közben, hogy ez nekem soha nem fog a fejembe menni, de a végén azért csak sikerült 5,5 és 4esre abszlválnom a dolgokat. Aminek nagyon örültem, úgyhogy mostmár diplomásan vagyok a világ végén :-).
Azt beszéltük a töbiekkel, hogy volt egy pár olyan pillanat, főleg az elején, mikor nem gondoltuk volna, hogy ez is eljön egyszer, de eljött.

Aztán családoltam, meg taliztam a barátaimmal és már csak úgy repült is az a maradák 1,5 hét! Azt hitttem milyen sok lesz ez a 3 hét, de nagyon nem.
Anya főzött nekem sok finomsáot, amit szeretek. Végre ehettem jó kis magyar kaját, ami már nagyon hiányzott.
aztán persze megint úgy jöttem vissza S'poreba, mint a málhás, hoztam egy kis kolbászkát, 4 kg májkrémet :-), túrórudit meg tokait. magy nehezen 1-2 ruhadarab is befért, ám ezek kipakolása már nemkis fejtörést jelentett számomra. az volt a jó abban, hogy csak 1 bőröndöt hozhattam, hogy nem hoztam el azt a ..rva sok ruhámat, ami otthon tornyosul a szekrényemben :-)
Dehát nő vagy, mit csináljak vele? Ráadásul az a vásárlós féle :-)

Nos tehát sikerült megint megtömnöm 27kgra a nagybőröndöt, bár ebből volt vagy 17 kg kaja :-) ja jóféle magyaros leveseket is hoztam nehogy hiányozzanak a magyar ízek.

Aztán érzékeny búcsút vettem a családomtól és a barátoktól és jöttem is vissza. Teljesen más volt most jönni, és nem csak azért, mert a Turkish Airlines-al jöttem és az klasszisokkal jobb volt, mint a Maláv és hozzáteszem olcsóbb!!! Hanem mert most tudtam mi vár rám, az új barátok, a munkahely a város, mindent ismertem már, kicsit olyan volt, mikor pesten laktam és mentem vissza pestre, csak itt egy kicsit ritkábban jvök majd haza :-( ez elég nehéz része a dolognak, de meg kell küzdeni vele, mert az életben semmi nem könnyű, és ez így jó.

Szóval a török társaság gégpén mindenkinek saját TVje volt 15 filmmel meg játékokkal, 3x adtak enni, mindenki kapott kis ajándékcsomit és sokkel kedvesebbek voltam, mint a Maléves jányok. sajna. Mármint, hogy a magyar vagyok és tuti, hogy nem fogom mostantól a Malévet előnyben részesíteni.

Szerbusztok blogolvasók.
Azt hiszem van mit bepótolnom és elmesélnem az elmúlt 1 hónap történéseivel kapscsolatbna.
Bevallom azért nem nagyon irogattam, mert Január 1től iparilag az államvizsgámra készültem és emiatt minden szabad percemben arra tanultam, ezért nem is nagyon mentem sehova, és ahova mentem is arra se nagyon volt időm leírni.

Szóval 1. voltunk Rinával meg Nicollal ehy Fillippinó vacsorán. Rina barátnője, Karen Filippinó és ő vitt el meinket meg még néhány fillipinót egy puccos kis étterembe. A kaja nagyon finom volt, rendeltünk kb 7 féle kaját és mindent kipróbáltunk. Nagyon nagyon jólesett az a féle ennivaló, mert tele volt marhával és jó sok szafttal, amit ugye a jó magyar gyomor megszok esetmeben 23 évig és aztán a kis kínai kaja nem igazán laktat túl, hogy ezt mondjam :)
Szóval egy kis ízelítő:


Aztán egy jóféle Csilis rák élmény maradt még ki.
A mnkahelyre menet midig látok egy Yammi Crab nevű helyet, ahol lehet enni Csilis rákot, sé mivel ez egy nagyon híres ennivaló S'poreban ugy gondoltam így közel 2 hónap után ideje kipróbálnom.
Azt mondják ez nem olyan egyszerű, mert ha rossz helyen eszsel, akkor nagyon rossz is lehet és az ugye nem jó. Na szóval sebaj én iparilag belelkesedtem, hogy én oda lemegyek pár emberrel és eszek olyan fini rákocskát.
Mielőtt haza jöttem el is mentünk Rinával, Nicollal és Hazemmel. A helyhez kicsit gyalogolni kellett és a többiek folyton azzal szivattak, hogy nem is tudom hogy hol van és csak elviszem őket a világ végére, de azért végül sikerült megtalálnom :-)
A rák nagyon finom volt és a neve ellenére nem is volt olyan csilis, mint gondoltam, hanem inkább olyan édes-savanyús íze volt.
Szóval iparilag bejött ez a 1,4 kg-os rák, amit egészben tálaltak rengeteg szószban úszkálva és aminek a pácélját diótörővel kellett megtörni. Ettünk hozzá valami füvet is :)
Ezt Rina tanácsolta, olyan köret szerű és tényleg nagyon finom, de elsőre mikor kihozták csak egy tál mezei fűnek tünt :)
Szóval a rák finom volt, de ezt meg is kellett fizetni. egy átlagos ebéd 3-4x volt.

Képek:




Élmény számba sorolhatjuk még főzési próbálkozásom következő bűntettét, a Tintahalat :-)
Igen én már nem kispályztam, ha a jó magyar főzelék nem jött be akkor gondoltam a jó kínai halacska talán. Mondta a koleganőm, hogy csak hazaviszem a kicsi tintahalacskákat, kivágom a szemeket, megmosm őket és olajon kicsit megkapatom, aztán rizsával avagy tésztával és paradicsomszósszal tálalom. Hét így is tettem.
Egy csomag halacska volt vagy 300FT, aminek a felét készítettem el, mert úgy véltem az egész sok lenne, mint utóbb kiderült nem biztos, mert a tűzön összementek, mint szar a napon .-) A szemüket ugyan nem vágtam ki, mert akkor szétestek a kis vacsora áldozataim, de a tintás részüket kipucoltam, ugyan nem mondta a koleganőm, de gondoltam azért az nem árt :-)
Végülis nem lett olyan rossz, amilyenre gondoltam, úgyhogy be is túrtam rögtön a mogyóró méretre zsugorodott halacskákat, amik enyhén rágósak voltak, de Rina azt mondt ez ilyen :-)

Szóval ezek történtek mielőtt haza nem jöttem.
Aztán Jan 21én repülőre ültem és meg sem álltem hazáig, de ezz majd egy másik történet része :-)

Hát igen, aki panaszkodik, hogy unatkozik, az másnap kap sok munkát. Nagy örömömre az SAP (számítógépes program, amit az HR osztályon előszerettettel használnak a dolgozók adatainak rögzítésére) rejtelmeivel ismerkedhettem 2 napig. Kicsit monoton volt, 200 ember adataiban kijavítani a hibát SAPben, de legalább tanultam valami újat is :-).
aztán pénteken megfőztem életem első borsófőzelékét. szoktam én otthon főzni, de főzeléket még sosem csináltam...
Hát lehet, hogy ezt se kellene a főzelék csinálás kategoriájába sorolni, mert nem igazán lett borsófőzelék íze.
A borsó, ami utóbb kiderült zöldbab volt :-), (de nem az a zöldbab, amit otthon árulnal, hanem az, amelyik borsónak álcázza magát :)), szóval az kicsit kemény maradt.
Aztán meg a habarás kicsit nagyon lisztes lett és így tszta lisztíze lett a dolognak...
De annyire lelkes voltam, hogy azt mondtam nemérdekel milyen lesz én akkor is megeszem...
Ugyhogy neki is estem, mint hülyegyerek a nokedlinek, de 15 kanál után, mikor megjött a hányingerem, inkább kiöntöttem :)
Még jó, hogy nem voltak itthon a lakótársaim, mert akkor meg kellett volna őket kínálni belőle, és akkor aszt kellett volna mondanom, hogy ez iyen és mi nagyon szeretjük, merthát azt csak nem mondhatom, hogy elbasztam kéremszépen :-)

Szóval sebaj, majd legközelebb jobb lezs :-)

Ja és tartozom egy delfines fényképpel:



Aztán meg készüljetek nemsoká megyek haza látogatni .-)
Ajándékot ne kérjetek, mert azt mondta a télepó mindenki rossz volt, ugyhogy nem kaptok semmit :-)

Eltelt egy het az uj evbol...
Kicsit unalmasra sikerult, mert a munka meg a tanulason kivul nem sokmindenre futotta.
Most, hogy jomunkas ember lettem en is az unalmas eletet elok taboraba leptem. Reggel 7:45kor kelek, 8:25kor elhagyom lakasom es lam 9:00kor mar dogozom is...
Ez eleg nagy szorassal hol jo, hol kevesbe. Mint peldaul ma... Unatkozom. A fonokom csak fonok, neha ad munkat, de minden egyebbel fordulja a kolleganoimhaz. Adelin olyan, mint valami rosszul strukturalt AIESECes, aki fel ala szaladgal alandoan, mint a bolondgomba, ide oda kapkod es soha nincs ieje semmire. O sem hallot meg a delegalasrol...
Ailin visszatert az iskola padba, igy csak heti 2x jon majd, de visszajott Michaelle, aki otthonhagyta 2 honapos kisfiat... Ez meg mindig faj.. Szoval o meg elvan a kis maga vilagaba, latszik rajta, hogy meg eleteben nem latott kulfoldit...
Nem is nagyon tud mit kezdeni velem :-) De sebaj, tegnap odaadta a fizetesemet, igy neki minden megvan bocsatva.
Szoval ha van melo, mint az elmult 2 napban, folyton interjuztattunk Penzugyi asszisztens poziciora, akkor megy az ido, de ma Blogot irok... szegyen.
Na most ne higgyek az okosak, hogy en ezt csak igy turom, mert mar voltam bent a fonokomnel, de meetingre rohant, Adelin meg nem bir velem 2 mondatot valltani, mert folyton csorog a telefonja es nem birja nem felvenni, hogy nekem melot adjon. Na meg ha unatkozom, akkor hozzamvagnak 100 oldal gapelni, fenymasolni, scannelni valot, amiert szinten nem repesek, meg jo, hogy nem kaveznak, akkor tuti azt is en foznem ilyenkor :-).
Ezert most ugy dontottem ulni hayom a dolgot, foztem magamnak kavet es irok nektem :-)
Na jo a kavefozesal kicsit tuloztam, mert tejat iszok tejjel. Vegre rajottem milyen aranyban kell keverni, hogy elfogadhato ize legyen.

Na szoval melozom hivatalosan 5:45ig, de alt van meg valami szotymogni valo es nem szabadulok fel 7 elott. Persze Murphi, mert munkavege kozeledtevel mindig lesz melo :-(, amit persze nem lehet masnapra hagyni.

Aztan irany haza, vacsi, beszelgetes anyaval meg Siddel es mar lassan le is lehet fakudni alukalni. Ha belefer a ... teteleimet olvasgatom, aminek a gondolatatol is kiver a frasz :-(((((((

Na mara asszem ennyi. Nezzetek el az ekezetlen dolgokat, dehat a szingapuri billentyun nincsennek ekezetek :-) es meg az egyeb karakterek is mashol vannak!!! Kivagyok toluk.

Szilveszter megünneplésére alső lépésként az Esplanada előtti parkot választottuk Rinával és Deeptesh-el.
Deeptesh Sidnek a haverja, aki most megy Vietnámba gyakorlatra egy évre, és előtte is lesz tréningje. Ma este érkezett és mivel nem ismer senkit a városba, felvettük a kapcsolatot és együtt töltöttük a szilveszter.

Miután megnéztük a 10 perces tüzijátékot és a visszaszámlálást, letelepedtünk a közeli Ír pub-ba, ahol szilveszter tünnepelve minden ital 8$ volt, én persze maradtam a jó kis vodkanarancsnál :-)
Itt az utca tele volt emberekkel, a metrók, a parkok, rengeteg ember ünnepelete az utcán a szilvesztert. Persze ez nem olyan volt, mint othon, mert senkinál nem volt alkoholos üveg, senki nem volt berúgva, nem voltak az emberek kiöltözve, szóval inkább olyan nyári fesztivál feelingje volt.
Érdekes volt úgy ünnepelni az új évet, hogy egy kis feles pálinkát ittunk csak :-).

Miután megittuk koktélunkat elmentünk egy Orosz házibuliba. Volt ott rengetek ember, mindenki nagyon aranyos és nyitott volt. Mondanom se kell mindenki rögtön oroszul kezdett el velem bestzélgetni, merthát vagy kenyai vagy, vagy indiai, a többiek meg oroszok, ukránok, kazahkok.. voltak, szóval egyértelmű volt az embereknek, hogy akkor én mivel fehér ember vagyok biztos beszélek oroszul...
hát nem.
:-)

Képek a buliról:
Deepteshel kemények vagyunk:


Csoportkép:


Boldog újévet kívánó videó mindenkinek:
http://www.youtube.com/watch?v=ztHGE-i8CcI

A hétmásodik felében végre beköltöztünk az új lakásba. Hát mit is mondjak, 3 szoba, nappali, 3 fürdő, plazma TV minden szobáa, DVD lejátszó, káble TV, a házhoz tartozik 5 medence, 1 ús és 4 jakuzzi, teniszpálya, kosár pálya, konditerem, 24 órás őrség meg ilyenek. Mivel a 7.-en lakunk és a lakás egy krikett pályára néz a környék elég csendes és jó szellős, ami jól jön 30 fokban :-)

De beszéljenek a képek:





Még mielőtt valaki azt hinné, hogy itt halálra keresem magam, elárulom, hogy csak azért tudjuk ezt magunknak megengedni, mert ketten lakunk Rinával egy szobába, ami itt nem gyakori, sőtt ritka. De mi nagyon élvezzük :-)

Péntek este meg elmentünk az örtödik karácsonyi vacsoránkra. Grace, egy Szingapúri AIESECes szervezte a HBjának és meghívott pár gyakszit is. Itt is nagyon puccos kis vacsi volt, curris csirke, mindenki csinálhatott pizzát magának, sütik, gyümölcsök, csoki fondü.

Itt a mi kis pizzánk Hazemmel. Ő egy egyiptomi srác, aki szintén itt gyakornok. Ha vele beszélgetek, mindig Hézi jut eszembe. Olyanok a reakciói, a mozdulatai, a hanglejtése. Fura egy érzés, amikor találkozol egy idegennel és pár perc beszélgetés után totál ismerősnek tűnik, és akkor rájössz, hogy mert hasonlít valakire, akit ismersz :-)


Lányok: Rina, Boca, Stephaie HongKongból és Nicol

Most jöhet December 25-e.
Úgy döntöttünk Rinával, Robbal meg Well-el, hogy Szingapri módon fogjuk megünnepelni a karácsonyt: ELMEGYÜNK A GYÖNYÖRŰ, HOMOKOS, TENGERPARTRA!!!!!!!

Hát igen, életemben először nem minusz 5 fokba, hóesésben, feldíszített karácsonyfa mellett, ajánndékok rengetegében ünnepeltem, hanem 32 fokban, fürdőruhában és delfinekkel :-).


De csak szépen sorjában.
Szóval van ez a kis sziget Szingaoúr mellett (igen van kisebb sziget is Szingapúrnál, akármilyen meglepő) Sentosa a neve.


Rengeteg látnivaló és csinálnival van itt a napozás és fürdés mellett. Pélfául Lepke kert, bobozásféle, golf, itt is van egy Merlion, amibe bele lehet menni akkora, egy hatalmas kilátó torony...

De amit mi néztünk meg az a Vízalatti világ volt. Amellett, hogy szép, szervezett körülmények között nézhettél mindenféle halacskákat, kicsiket, angyokat, szineset meg mégszinesebbet, cápákat, különböző rákféléket, simogathattál rájákat és kiscápát is.

Van egy állatsimogató részleg, ahol 5 különböző rája uszikál, a legnagyobb 2,5 méteres és te meg belenyúlhatsz a vízbe és simogathatod őket, olyan a bőrük, mint a selyem, tök jó volt. Lehetett kiscápát is simizni, az is érdekes élmény volt :-).

Itt is van a kép a rájáról:




Halacskák:



Ez tényleg akkora, amekkorának látszik :-)



Rákok:





Cápa száj felettünk:


Izébizék:



Aztán elmentünk a Delfin lagúnába.
Itt volt egy fél órás delfin show, rózsaszin delfinekkel. először azt hittem, hogy csak viccelődnek, hogy rózsaszin delfinek vannak, de nem, ezek tényleg rózsaszinek. :-)
Aztán lehetett jegyet venni és odamenni Jumbóhoz, megsimogatni és képet csinálni vele!!!
Szóval azt kell mondjam jó karácsony volt, ajéndékul delfinsimogatást kaptunk :-)
Olyan a bőrük a delfineknek, mint a gumi, tök viccesek :-)

A nap végét a tengerparton heverészve és uszikálva töltöttük.

Tehát akkor ezzel a kis tengerparti képpel kívánnék mindenkinek Kellemes Ünnepeket :-)

Kezd beindulni a kommentálás a blogomon! Nagyon helyes, mindenki kövesse ezt a jó példát.
Másrészt én itt írok nektek minden héten, hogy mivan velem, de rólatok nemtudok semmit!!! Nektek tök jó, mert ha akarjátok elolvassátok a kis storiaimat, de én meg itt ücsörgök tudatlanul :-).

Szóval remélem még nem felejtettetek el, tudjátok én vagyok az a lány, akivel együtt jártatok gimibe, fősulira, ovodába, együtt AIESECeztünk, én vagyok az unokatesótok, közeli, távoli rokonotok... éssatöbbi.

Szóval vegye mindenki most ezt figyelmeztetésnek és egy személyes emailnek, ahol megkérdezem, hogy:
És veletek mi van? Mesélj!!!

Tehát tessék írni emailt, MOST!

Hétfő délután megjött rina két ismerőse Well tájföldről, MCP volt 2 éve és Rob aki angol, és MCP volt svájcban most meg AI.
Szóval velük elmentünk a keleti partra, a tengerpartra. Sétálgattunk, ettünk, kávéztunk. Itt nem nagyon fürödnek az emberek, mert szerintük koszos a víz... hát akkor látnák a Balatont :-), de görkoriznak, bicikliznek, grilleznek, mert itt minden 5 méteren ingyen grillezős hely van..

Rob, Boca, Rina:


Aztán Ricardo es Robert karácsonyi vacsijára mentünk, ahol Carbonára volt, columbiai édességekkel, piskóta, keksz édes tejes öntettel meg csokipuding. Persze innen is mindenki korán hazahúzott. bár itt legalább volt rendes karácsonyi zene, gyertyák, szóval érdekes este volt, közelített a karácsonyi hangulathoz, ami nagyon hiányzik innen, mert hiába a sok karácsonyi dísz meg pucc, ez nem az igazi karácsony.

Ricardo


Melodyval, aki Kínai, de Kanadában élt 4 évet.


A lányok


Robbal:


Rinával


Roberttal

Minden kedves blogolvasónak utólag is Békés, Boldog Karácsonyt Kívánok!

Hogy nekem hogy telt a karácsonyom? Először is 22én, szombaton hivatalosak voltunk egy Japán Karácsonyi Buliba. Takuya a japán ismerősünk tartotta. Igazi vacsora volt!!! Volt japán leves, ami olyan volt, mint a paradicsom leves, csak tele mindenféle zöldséggel. Aztán tészta csirkével, gombával és fini japán fűszerekkel. Aztán Sárkány gyümölcs, amiről majd szerzek képet. Azért sárkány gyümölcs a neve, mert rózsaszin kivülről és zöld izék lógnak róla, belül meg fehér, sok pici fekete maggal. Az íze meg olyan édes semilyen. Szóval elmegy. Volt borocska, mindenféle gyümölcslevek, sör és csináltunk tejes, kókuszos, banános vodkaturmixot is. Nagyon kis puccos volt. Persze ennek a bulinak is a szokásos esti közlekedés probléma vetett végett, mert vagy hazaindulsz 11kor és akkor eléred az utolsó buszokat, vagy taxizol ami 12 után plusz 50%-os áron van. Merthát éjszakai járatok csak péntek és szombaton vannak, de azok se jó helyre mennek. Szóval szívás.

Közös kép.

Balról: Takuya, Natasa from India, Rina, nemtudom, Boca, lent Ricardo from Kolumbia, Rob from Germany, mellette fehérben Ana from Brazília, a többieknek meg nemtom a nevét.

Vasárnap csak otthon punnyadtam.

Hétfön a munkahelyen csak fél napot dolgoztunk (igen ez 24-e és én dolgoztam... borzasztó), az is nekünk abból állt, hogy a karácsonyi ebédet készítettük elő. Volt céges karácsonyi ajándékcsere, plusz a cég adott ajándékot 30 szerencsés dolgozónak, aztán közösen énekeltünk karácsonyi dalokat, míg a nagyfőnök gitározott, aztán mindenki halálra ette megát a sok kajából és hazhúztunk. :-)

Képek erről:
Az egyik vazatő (a 3 európai egyike) David angliából éppen jézuskának öltözött, vagy mi.


A nagyfőnök gitározik. A főnököm, meg jobbról a harmadik. fiatal csajszi.


Kolleganőim. Ailin és Adeline. Ailin 20, Adeline 25 éves és ő előtte az IBMnél dolgozott.


Az iroda úgy általában.
Asztalok:


Előtér:


Karácsonyfa az előtérben: